Nagy Furmint kóstoló

  

Ha van egy olyan magyar szőlő, amit ki kellene emelni és kedvencként kiemelni akkor az csak is a Furmint lehet. Sokáig gondolkoztam, hogy mivel lehetne összehasonlítani, de rájöttem, hogy nem lehet. Egyedülálló és különleges olyat tud, amit mások nem tudnak, ettől is nagyszerű. Nem beszélve arról, hogy a világ legfantasztikusabb (nagyban) édes boraiért is felelős, az aszúkért.

A misztikus Balaton-felvidék. Több Furmint kell ide!

De honnan is származik a Furmint? Ha minden igaz az első említése Hegyalján méghozzá Erdőbényén 1635-ben volt, de valószínű, hogy már a XVI. században is volt Furmint magyar területen, csak éppen más név alatt. Egyesek úgy tartják, hogy a Szerémségből, mai Szerbiából származik, itt található a Tarcal hegy, amit Fruska Gorának hívnak (amely egyben a Furmint egykori neve is). Köze lenne a frankoknak vagy vallonoknak, nyugat Európának a szőlőhöz (a név miatt)? Van aki IV. Bélának tulajdonítja, hogy Magyarországra került, DNA kutatások Gouias Blanc szőlővel hozzák egybefüggésbe (amely a egybként a Chardonnay közeli rokona, apja Burgundiából) Ugyanakkor a másik elmélet, ami valószínűbb, pontiak eredete lévén, keletről a balkán, Fekete tenger medencéjéből származhat. 

Hegyalján nagy előszeretettel dolgoztak vele és miután a főbor fogalma kialakult egyre jobban elő térben került. Míg például a filoxéra a Balatonról “kiűzte” addig Hegyalján az egyszerűbb, Fehérszőlő és Gohérnak kellett utat adnia a Furmint térhódításának.

 Persze, hogy fontos a talaj 

De hogy mit is tud ez a szőlő? Azt nézzétek meg a legnagyobb Furmint kóstolón, amit Budapesten immár harmadszor rendeznek a VinoPort jóvoltából. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a különleges szőlőt népszerűsítsék és összefogásra van szükség. A borászoknak fel kell ismerni (Balaton-felvidék, Balaton általánosságban), hogy mennyire fontos és nagyszerű borokat lehet a Furmintból alkotni. A fogyasztóknak pedig követelniük kell, hogy Furmintot szeretnének kóstolni, inni, fogyasztani. Legyen az hegyaljai, somlói, balatoni vagy más borvidék. Öröm látni, hogy egyre több borász foglalkozik, országszerte a fajtával legyen szó Eger, Gyöngyös vagy éppen Zaláról. Ìgy kell lennie! Akár egy “roadshow” formájában is lehetne majd tovább vinni a kóstolót és a jövőben nem csak egy hónapot szentelni a Furmintnak, hanem akár többet is, későbbiekben még nagyobb, nemzetközi színteret adni neki. Merjünk nagyot gondolni, hiszen a Furmint is ilyen!

Tavaly részeselehettem a kóstolónak és remélem idén is eljutok, mert érdemes. És mindenkinek ajánlom, kóstolja a Furmintot, ismert és kevésbe ismert termelőktől. Nagyszerű rendezvény a Furmint február!

 

Időpont: 2012. február 9. (kedd), 16:00-21:00

Helyszín: Vajdahunyad vára/Városliget, Budapest

Bővebb információ a www.vinoport.hu

„Piscozunk“ egy kicsit és mesélek az eredetvédelemről

 Lényegében borpárlatról van szó. Peru és Chile, mindketten „nemzeti“ ittaljuknak tekinti és rendívül büszkék és persze szeretnék ha pisco hallatára csak is az ő termékükre gondolnánk. Olyan lenne ez, mint Magyarország és Szlovákia, amikor Tokajról beszélünk? Nem egyáltalán nem. Mert ugyan létezik Pisco nevezetű város Peruban, de nem borvidékről van itt szó, a szőlő és egyébként is a központja a Pisco termelésnek nem is itt található, hanem kicsit délebbre Icaban. Tehát sem eredetvédelemről sem pedig konkrét földrajzi helyről (ahol kizárólagosan termelnék) nincs szó, habár meg van neki a termőhelye, de ez Ica és környékére koncentrálódik. Nem beszélve arról is, hogy a chilei pisco és a perui nagyon is eltér egymástól.

 Valaki szeretne Piscot?

Tehát számomra, ha valaki perui piscoról beszél, akkor itt a következő szőlőfajtákat fogják használni: Torontel (a Torrontes Argentinából), Italia, Albilla és Muscat. A nem aromatikus kategóriában és ez a legtöbbet telepített a Quebranta, Mollar, Ubina és Negra Criolla.

Welcome to the Quebranta?!

A szőlőket kora reggel szedik, mert napközben nagyon meleg lesz ez sem a munkásoknak sem pedig a szőlőnek (savak) nem kedvez. Ha "purot" csinálnak, akkor csak 1 szőlőt használnak, míg ha "acholado" akkor több szőlőt (házasítás), a friss mustot is párolhatják, ami részlegesen megindult erjedni, vagy egyszerűen a borpárlat alapokat vévül (hasonlóan, mint a cognacnál) lepárolják, valahol 38-48 %ABV. És míg nem csak a szőlőkben, de az eljárásban is óriási különbség fedezhető fel, a perui piscot lepárlás után 3 hónapot olyan tartályban érlelik, ami nem változtatja meg az ízét, színét vagy máshogyan kémiailag. Tehát míg a chileiek gyakran használnak fát, ez tilos a peruiaknál. Teljesen más a végeredmény a chileieknél így, náluk az ország északi és majdnem legmelegebb részéről származik az alapanyag, ahol a legkevesebb a csapadék. Az Elqui völgye, La Serena a főváros a tartományon belül, nem messze az Atacama sivatagtól. Elsősorban muskotály, aromatikus fajtákkal dolgoznak, és majdnem mindig megváltozik egy kis fa érlelés miatt a pisco színük, a peruiakhoz képest.

Chilében a fahordó ha piscoról van szó gyakori

Capel az egyik legnagyobb termelő, ha nem a legnagyobb és nekem úgy tűnik, hogy a chileiek nagyon jól szervezettek. Pisco nagyon sok féleképpen fel lehet használni, és nem csak a nagyon jól ismert Pisco sour (és itt is peruiak gyakran fehérje habbal, chileiek tisztán több citrommal hozzák ki) és más koktélok.  

Capelnél nagy az üzem 

A Pisco szó jelentése kecsua nyelven egyébként madár…

Kínai borkultúráról és Yao Ming boráról

Hogy a kínai piacot komolyan kell, venni borfogyasztás szempontjából ahhoz kétség nem fér, de nézzük kicsit mélyebbre a dolgoknak. Ès borkészítés szempontjából? Személyes tapasztalatom nincs, mivel sose látogattam meg egy pincészetet sem és az a maréknyi bor, amit megkóstoltam biztos, hogy nem ad korrekt képet.

Jerezben virágzik a borkultúra

De mi van a borkultúrával? Kicsit tartok tőle, hiszen ha jól tudom nincs is saját szavuk a borra, egy dolog a sok közül, ami feltűnik így elsőre. Az ASC bor iskola oktatója David Andrews úgy tartja, hogy a kínaiak nem erősek a borkultúra területén és sokan hibába esnek, akik másképp gondolják. Míg a népesség valahol 1,3 milliárdnál jár addig a borfogyasztók (import borok számára) 400 millió fő, átlagos fogyasztás egy palack per fő (az egész lakosságra vetítve). Azonban az import borok drámaian nőttek, 14-szeresére az utóbbi néhány évben, 25% veszík ki a piacnak. És ez egyre csak nő, mára nemcsak a “tradicionális” piacon (elsősorban nagy városokban, szállodákban és kereskedők) történik a kereskedés, hanem egyre inkább kínai éttermeken és szupermarketeken keresztül is. A legtöbb bort éttermekben fogyasztják, de a kereskedőknek jelentős szerepe van, akiknek jól kell ismerni nem csak a szokásokat, de a törvényeket az egyes régiókban is. A márkának fontos szerepe van, és nem árt, ha a borászat egy márka (brand) kialakításában is gondolkozik.

Opus One, Napa/Cali - nem csak márka

Talán a szőlőfajtáknak egyre fontos szerepe van a címkén? Lehet, Dél Afrika 20,000 karton bort értékesített 2005-ben, 250,000 kartonra tudta emelni a bor eladást 2010-ben.

Yao és a bor

Clarence Weatherspoonnal, neki is ajánlanom kellett volna a "borászkodást"?!

NBA és egykori Houston játékos Yao Ming a borászkodásnak adta a fejét, miután abba hagyta a profi karrierjét. Vagyis egész pontosan Napa szőlőkből készül a bora, az első 2009 évjáratú Cabernet Sauvignon és nagyjából 400 EUR-ba kerül majd. Az első borok jótékonysági árverésre kerülnek majd. Pernod Ricard közben megszerezte a kizárólagosságot a "Yao Family Wines" borok terjesztésére. Yao maga azt mondta: “Úgy gondolom, hogy a bor összehozza az embereket és örömtelibbé teszi az életünket.” Milyen igaza van!

Grüner Veltliner az új Sauvignon Blanc, már akinek…

Éppen múlt héten adtam le a MW’s Yalumba pályázatot, ami izgalmas témáról szólt (igaz kidolgozása mehetett volna jobban is). Új szőlőfajta Ausztráliában, amivel aztán meghódítjuk a világot, illetve olyan országot, amely keresi az innováció, de tiszteli a tradíciót is, marketing tervvel megfűszerezve.

Paul Pontarlier a Ch. Margaux igazgatója MW hallgatókkal, az erjesztés titkairól

Sangiovese már van és persze Riesling, Gewürz is rég óta egész szép formáját mutatja Semillonról nem is beszélve. Hát akkor mi legyen, Kadarka, Furmint? Ilyen messzire azért nem mertem menni, hanem Zöld Veltelini vagyis a Grüner, aminek egyre nagyobb tábora van a briteknél, de az amerikaiaknál is bővülnek. A Grünerben lenne fantázia Ausztrália hűvösebb részein, ott ahol a Riesling is meghúzódik, Claire völgye például. Nem támaszt nagy igényeket (ezért például a Wachauban is, inkább a Rieslingnek adják a „jobb“ talajt, fekvést“), szinte mindenhol el van, borászatnál meghálálja, ha a mustot deríted (pl. bentonittal) és nem a borban, szereti a tölgyfát és a seprőn tartás is komplexebbé, mélyebbé varázsolja. Effektíven sokban hasonlít egyébként a Chardonnayhoz, nem egyszer vakkóstoláson szívesen mutatják őket párhuzamosan. Talán nem annyira neutrálisfajta, hanem a fűszeressége kitűnik, azonban ha a „terroir“ ezt felülírja és mondjuk 6+ éves a bor háttérbe szorulnak ezek a jegyek is.

Na de olvasom, hogy Új Zélandban egyesek úgy látják, hogy a Zöld Veltelini lehet, a következő nagydolog Sauvignon Blanc után.

Na de olvasom, hogy Új Zélandban egyesek úgy látják, hogy a Zöld Veltelini lehet, a következő nagydolog Sauvignon Blanc után. John Forrest Marlboroughból a Decanternek mesélt, hogy képesek lennének arra, amit és ahogyan a Sauvignon Blanct is 30 éve felfedezték, ugyanazt a Grünerrel is megtegyék.

A Grüner Veltliner "igazi" hazája, a Duna mentén: Wachau & Co 

David Cox is hasonlóan nyilatkozott, az „út előre”. A déli sziget hűvösebb részein termesztik előszeretettel.

A Liberty Wines, UK borkereskedése pozitívan nyilatkozott éttermekben nagyon megy. Nem hiába Heston is nagyon dicsérte (igaz az osztrák) Veltelinit.

A Zöld Veltelini egyik nagy mestere, Kurt Angerer, Kamptal

De milyen is az új zélandi veltelini? Nem tudom, nem emlékszek, hogy kóstoltam volna valaha is. Bár én akkor is azt hiszem, hogy közelebb áll a komoly Veltelini a Chardonnayhez, az egyszerűbbek persze inkább az aromatikus Sauvignon Blanc irányába mozognak el. De ha bele gondolunk, a legjobb helyeken a talaj felülírja a szőlőfajtát, ilyen például a Chateau Margaux Sauvignon Blancja. Pavillon Blanc (AOC/AOP törvények értelmében nem is kerül rá fajta) és vakkóstolás alapján megmondani, hogy Sauvignon Blanc…nehéz. Mindent megtettek vele (öreg tökék, fahordó, stb.), hogy a talaj szólaljon meg belőle és ne a fajta. Tehát, szükség van dömping Zöld Veltelinire? Én Ausztráliában kis- közepes termelőnél inkább a minőséget látom, hiszen Ausztriában van elég Veltelini (vezető szőlő természetesen) és a Steiermarkon kívül szinte mindenhol otthon van. Nem beszélve arról, hogy az osztrákok nemzeti fajtája (úgy mint a magyaroknak a Furmint kell(ene)) és tudnak vele bánni. De ettől független kíváncsi vagyok az új zélandiakra vagy ha megvalósul az én javaslatom az Ausztrál cool climate Grünerre is.   

Heston Blumenthal személyesen

Februári nap volt, valamikor Valentin nap előtt lehetett, amikor felkerekedtünk és Bristolból és nemcsak Anglia, de a világ egyik legnagyszerűbb éttermét és annak alapítóját, tulajdonosát látogattuk meg. Sokat olvastam és láttam Hestont TV-ben lenyűgözött nemcsak a hozzá állása, filozófiája, de a könnyedsége és természetessége is. Rendkívül sok munka van az étterem mögött, és ha bele gondolunk, hogy Heston szinte mindent önállóan, „self taught“ módján sajátított el ez még fantasztikusabb eredmény.

Thanks Heston

Az út hosszú volt, amit bejárt, és hogy a Fat Duck 3 csillagot ért el, valahol Franciaországban kezdődött ahol gyerekként családjával járt egy kiváló étteremben, majd gyakori látogatások borvidékeken, termelőknél, étteremnél jó hatással voltak az „érzék szerveire“, és ezek az alapok meghatározzák a Fat Duck sikerét is. Hiszen a konyhaművészetnek (élelemnek) az érzékszerveinkre van hatása, az agy dekódolja és továbbít mindent. Nem csak a szánkkal eszünk, hanem ott van a látás, a szaglás az ízlelés mellett, de még a hallás is és minden más (tapintás, lelki állapot, stb.). Emlékszek itt egy nagy élményre, ami Saigonban volt, egyszerű étterem, fokhagymás rizst kértem. Fantasztikus volt, a mai napig nem sikerül megcsinálnom az ízeket, mert a rizs nem mindig rizs és a fokhagyma se, tehát az alapanyag is rendkívül fontos, de minden, ami körülötte található is.

Nem, nem itt kellett letérni

De térjünk vissza az útra és Hestonnál való találkozásra. Vilmos barátomnak mondom, nézd már a benzinkúton is kiírják, nem lehetünk annyira messze Braytől. De a viccet félre téve egy kis falu effektíven egy utca, ahol talán 1km² a legtöbb Michelin csillag található, mint bárhol máshol a világon (Waterside Inn). A Hinds Head volt a megbeszélt hely, rusztikus régi pub, amely hűen türközi, hogy miért olyan komoly a pub kultúra a brit szigeten.

A Fat Duck Cookbook-ot nem igazán tudtuk elrejteni –amit alá akartunk íratni-, Vilmos barátom javaslatára egy olcsó és gyenge „szatyorba“ sikerült rakni, ami persze nehezen bírta ki a súlyát.

"Nagyszerü, thanks for all"

Heston nagy mosollyal köszöntött minket és rendkívül természetes lazasággal beszélt életéről a Fat Duck alapításáról, hogy mennyire fontos az alapanyag és mennyire precízen dolgoznak. Heston ugyan beszél franciául, de elsősorban a gasztronómia nyelvét beszéli, a legtöbbet recept könyvekből és a franciaországi utazásain tanulta a nyelvet, ahogy ö mondta, ha bankszámlát kellene nyitni gondban, lenne.

Mennyire fontos a jó alapanyag? Nagyon is, ha Angliában nem lettek volna nagyszerű piacok, ahol kiváló alapanyagot lehet beszerezni, ma akkor nem beszélhetnénk semmilyen konyháról a szigeten. Alapanyagok nélkül nem megy előre semmi. És itt lehet kitörés is Magyarországnak is, hogy a piac fogalma nem tűnik el, hanem felvirágzik, ahol helyi gazdák I. osztályú termékei megkaphatóak, éttermek, de a háztartások számára is.

Hestonék az étteremben mindent kipróbálnak, mielőtt kimegy az asztalra az étel, a sütési hőmérsékleteket néha 0,5 °C al variálják és még arra is ügyelnek, hogy a húst például párhuzamosan a rostjaival vágják és ne keresztbe, mert megváltoztathatja az ízeket…

Have fun

“Srácok érezzétek otthon magatokat” – mondta Heston búcsúzáskor, bármilyen étteremben vagyunk, legyen az 3 csillagos vagy a vietnámi utcai étterem a legfontosabb, hogy örömünk legyen, emlék és élmény...

   

Az osztrák bormarketingről kicsit másképpen

Josef „Pepi“ Schuller MW az Osztrák Borakadémia főnöke nagyszerű előadásokra hívta a lektorokat szeptemberben. Egyik ilyen volt az Osztrák Bor Marketing főnökének előadása, és aki ismeri Willi Klingert, tudja milyen lazán, de szakértelemmel és érthetően beszél egy adott témáról. Hogy miért jó és sikeres az osztrák bor marketing? Mert van egy Willi Klingerük, lenne az egyszerű válasz, de persze többről van szó.

De lássuk az előadását, amely bele vezet a márkák, dűlök, területek és hogy mit miért.

Hogy nézz ki a termelői szerkezet Ausztria és Ausztrália között:

Ausztria vs. Ausztrália

50.000 ha 164.000 ha

6000+ palackozó vs. 2200 palackozó

Ohh igen, back to back

A példa jól illusztrálja, hogy gyakran az új világban nagyobb az egy tulajdonosra jutó átlag terület, Dél Afrikában például 30 ha / termelő, míg Magyarországon ez valahol 0,5 – 1, ha között mozog / termelő. Egyértelművé válik, hogy 1 ha-ból nem lehet megélni (feltéve, ha nem Romanee Continak hívják a dűlőnket).

Akik 1 millió liter felett palackoznak 19 termelő van összesen, a legnagyobb szegmensét az 5-10.000 liter és a 10.000-30.000 literes szegmens teszi ki Ausztriában. Több mint 70 különböző márka egyesülete van Ausztriának, borvidékekre osztva ehhez jön számos bormárka, még ami latintól angol neveken keresztül, de a magyar is megtalálható, mint például: Commondor vagy a Pandur.

Hogyan épül fel a származási marketing?

- Származási ország

- Bor régió

- Bor vidék

- DAC/Eredet megjelölés (pl. Kamptal DAC)

- Település (pl. Langenlois)

- Dűlő

- Termelő/Márka

Ugye az EU bevezette ezeket az új elnevezéseket, amikkel helyettesítik a minőségi bort és a tájbort. Hogy mit érnek el vele…meglátjuk. Na de ennyit az elméletről nézzük a gyakorlatot és kicsit mélyebben a dolgokat.

Pusztán a szőlőről elnevezni egy bort az egyszerűségre (akár olcsóságra) utal, hiszen ezek kicserélhetőek. Lásd, mindenhova be lehet vinni Chardonnayt, ugyanazt a klónt vagy szelekciót is, amit nem lehet kicserélni a terület/származási hely.

Brand marketing számos helyen van a világban, de Ausztria túl kicsi, hogy ezzel labdába rúgjon. Persze lehet mondani, hogy a “Grüner Veltlinerrel” nagyon jól muzsikálnak, de akkor megint a szőlőnél vagyunk. Sokkal jobban örülnének, ha Wachauról lenne szó és nem Veltliniről.

Ha az EU törölni szeretné a kataszter fogalmát, az borzasztó lenne. Nemcsak kultúra veszne el, hanem a szőlő lelke is.

Az EU borjog

DAC vs. származási hely

A származási hely, eredet megjelölés sokkal mélyebb kommunikációs értékkel bír. Ausztriának van egy érdekessége a DAC rendszer és vannak bizonyos elemek, ami nem 100% világos számomra, mert elméletileg eredetet jelöl meg bővebb információval. A germán eredetű minőségi klasszifikációtól (szinte kizárólag mustfok) távolodik némelyest el és beveszi a területet is illetve ahhoz tartozó szőlőfajtákat és tipikusságot, többnyire. Ha nem DAC, akkor nincs mélyebb borvidék megnevezés sem a címkén feltüntetve, így marad például Niederösterreich és belekerültünk az IGT (IGP most) anomáliába. Hurrá…na de ez egy másik téma.

Willi Klingernek volt egy jó példája, ami egyfajta büszkeséggel töltött el (kicsit), felhozta Tokaj példáját. És valahogy így fogalmazott: A származási hely nagyon fontos, és ha a magyarok nem is tettek sokat az EU-ban a származási hely témájában(?), de hogy nekik van egy Tokaj és az ismert mindenhol, a Kracher akármennyi számot ráírhat a palackra, nem jut el arra a szintre. Amit Willi mondani akart kiemelve Hegyalját, hogy mennyire fontos a termőterület, és ha ez jelenik meg a címkén (nagyban, vagyis a termelő alá rendeli magát) akkor teljesen más erővel kommunikál. Nem beszélve arról, hogy ha okosan csinálják, mekkora védelmet élvez a minősége (feltéve, persze ha minőségről van szó).

Kracher kollekció

De persze ahhoz, hogy dűlőkről beszéljünk a címkén is, először a dűlőket és karaktereiket kell behatárolni, nem pedig fordítva. Hát az osztrákok előtt is rengeteg munka áll, de elkezdték. Ès akkor Magyarországon ahol történelmileg fontos, tradicionális, minőségi borvidék, dűlő van már rég komolyabb munkát kellett volna véghezvinni. Tehát kellene…

Budai Borfesztivál, húsz évvel később

Èn már nem is emlékszek mikor volt az én első borfesztiválon, de egyre biztosan nagy élmény volt számomra ebben a fantasztikus hangulatban (Budai vár, UNESCO világörökség) ennyi nagyszerű bort kóstolni és emberekkel beszélgetni. Azóta számos barátommal találkozok a várban és mindig élmény kóstolni, tanulni beszélgetni, igazi kultúra és hagyomány lett.

Arriving in style

Számomra szokássá vált, hogy gyalogosan közelítettem meg a várat ebben az időszakban, hasonlóan, mint a törökök/oszmánok tették néhány 100 évvel ezelőtt. De mivel a közlekedés így is katasztrófa Budapesten, úgy gondoltam, hogy stílusosan érkezni izgalmasabb, a Budai siklón úgy is régen ültem, tehát hajrá…

Fantasztikus látkép, hol van még ilyen panoráma borfesztiválon?

Barátom és tanítómesterem dr. Cey-Bert Róbert aki már várt a bejáratnál és az ö jóvoltából szerencsém volt megismerni Kerekes Lajos a Vinoriumtól akik a Kereskesdö ház borait forgalmazzák Szerbiában. Számos kapocs fűzi össze a bortermelő vidékeket, hiszen egykor a királyi Magyarországhoz tartoztak. Innen származik Probus császár is, akinek nemcsak a balatoni borászat/szőlészet köszönhet sokat. Szerémség még mai is fontos bortermelő vidék és a Furmint is komoly szerepet kaphat újra. Mauer Oszkárt említették meg és persze ne felejtsük el a Tarcal hegyet, amit ma Fruska Gorának hívnak.

Baráti beszélgetés

Borászportál jóvoltából egy rövid interjút is raktunk fel a világhálóra, ami a Tokaji Kereskedőháznál készült.

http://www.boraszportal.hu/poharral-a-kezben/20110922/csak-a-hungarikumokkal-van-eselyunk-video

Tokaj Hegyaljának, mint borvidék ugyanaz a problémája (de talán itt a hírnév miatt még jobban kitűnik), mint sokmás vidéknek. Ha nem VIP vendégként érkezünk oda vagy szimplán nagyon jól felkészültünk. Sok olyan borba botlunk, ami a gyenge mércét üti meg (talán) ez sajnos gyakran a gasztronómiára is igaz. Tapasztalatból beszélek, látván „turistaként“ Egert, Hegyalját és sok már borvidéket. Nem elég a bor utak, hanem sokkal koordináltabban kell dolgozni, sőt én tovább megyek intézményekre (pl. Helyi borvidéket preferáló „boriskola“, stb.) van szükség. Legyen ez egy rövid „marketingkommunikációs“ üzenet. Mert tanulni és tanítani kell, hogy tudjuk felmérni az értékeket és azokat becsülni is, a bor is ide tartozik.

Welcome to the 20th....

Habár az idő kevés volt, de ez mindig így van, ha sok jó bor társaságába kerül az ember. A Kálikövek (Balaton) Rezeda ami Rajnai- és Olaszrizling házasításával készült, 2010 (?) évjárat, izgalmas és mindenképpen figyelemre méltó volt. Öröm látni, hogy egyre többen karolják fel a Kadarkát, így Egerben is. Lőrincz György, 2009 (összesen készült 2816 palack?) a Kadarkából, örömmel töltött el a bor, mert visszaadta ami elvárható egy Kadarkától. A legtöbb borász egyben személyiség is, és ahogy egy jó szakács irányítja a mozzanatokat a konyhában és alkot, így teszi azt a borász is. Személyisége pedig megjelenik a borban is. Németh Attila, aki Hegyalján is nagyszerű borokat készít nem hagyta ott a Mátrai borvidéket. Kár is lenne érte, a borvidék inkább gyarapodjon „ügyes“ borászokkal, minthogy veszítsen belőlük. Attila néha nyers, megalkuvást nem tűrő módon mutatja be a borait, de ettől függetlenül nagyon szívesen beszél róluk és büszke rájuk - joggal. Nem baj a maradékcukor, hanem az egyensúly a lényeg és, hogy a bor természetes legyen: van, élesztője nem kell neki pluszban, amitől én kicsit tartok a magas alkohol, ez a jövőben egyre nagyobb kérdés lesz nem csak nála, hanem mindenkinél.

Fehérborok után irány egy másik személyiség, aki a vörösborok területén (és a gasztronómiában) alkot: Horváth József, alias: Ráspi.

Ráspi mester

Nem a szín intenzitásra törekszik a boraival, ahogy egy nagyon jó barátom is meggyőződhetett, hanem, hogy a bort egyben és egészben nézzük. Persze annak meg vannak az alkotó elemei, de ahhoz, hogy élvezzük és örömet lássunk benne, valóban az egészre kell nézni és összehangoltan szükséges az egyes alkotó elemeknek mozognia. Lehetne a színházi hasonlattal is élni és még sok más példát hozni, de a lényeg az üzenet, ami a borban van, és azt át kell érezni.

Míg idén csak egy napot sikerült a borfesztiválon eltölteni, mert pénteken már Ruszton vártak. De így is nagy élmény volt sokat tanultam azoktól, akik szívesen megosztják a tudásukat és persze a borokat is. Köszönöm és jövőre újra itt….